Kreatív önKritika

Hülyéknek nem valóak bizonyos anyagok. Tudjátok, ezek azok, amelyek mintái nem minden irányban értelmezhetőek.

Ma este a címet önkritizálásnak szánom. Igen. Egész nap rohantam, de az agyam csak a varráson járt. Mit hogyan fogok készíteni ezen a táskán. Este végre odaszabadultam, pedig éreztem. Éreztem én, hogy inkább fürödni kéne, de még csak ezt megcsinálom, csak azt a kicsit...
kiszabtam, vasaltam, illesztgettem. Elkezdtem. Kifordítottam, megcsináltam az előlapot is. Hajrá rávarrom. CSodálatos. Jól mutatnak együtt a színek, jó választás...hízik a máj. Még a bélést is megcsinálom, közben izgulok, melyik mikor sírja fel magát benn és mennem kell vigasztalni vagy szoptatni és akkor vége. És még nem fürödtem. Ezen agyalásaim és illesztgetéseim közepette észrevettem, hogy a csodás madárkás anyagon a tyúkok lábai meredtek az égnek. Forgatom, nézegetem, belenézek. A fenébe, ez nem jó sehogy. Nincs rajta másik irány, csak egy van. És nekem nem sikerült eltalálnom :)
sajnos újra kell szabni. Most megyek fürdeni inkább. Azért lebontottam, mert ez volt a büntetésem. A büntetés, amiért nem álltam kétszer sorba. Biztosan akkor is elsiklottam valami felett :D