A dúlám azt mondta, hogy engem nagyon el tud képzelni a szülőszéken... de persze nem tudhatjuk előre, hogy az én testem majd milyen pózban szeretne lenni a kitolásnál.
Na ez lenne a lényeg. Hogy a test diktáljon, a gyermek és az anya.
Az egyik mamamis topikban olvasom, hogy Gyulán vettek szülőszéket a kórházba. De a szülésznők szerint tök felesleges dolog. Hogy miért is? Mert a vajúdóban helyezték el. Na most tudni kell, hogy vajúdni nem jó szülőszéken, nem arra találták ki. Csak a kitolási szak végére érdemes ráülni.
A gyulaiak szerint állítólag ez azért nem jó, mert ha felteszik az ágyra a szülőszéket (na ez már tragikomédiába illő képet illusztrál a fejemben), akkor az billeg. Jéééééééééééééé
De a földön meg nem jó, mert hát mégsem várhatja az orvos meg a szülésznő a gyermeket fekve... hát persze. Ez itt a lényeg. Hogy mindegy mivel szerelik fela kórházakat, mert a hozzáállást nem lehet megvenni, azt ki kell alakítani egy orvos és szülésznőtársadalomban. Mert én meg úgy gondolom, hogy nehogy már nekem feküdni kelljen azért, hogy a dokinak jó legyen. Ne neki legyen jó, hanem a babámnak és nekem! És ő alkalmazkodjon, ő ezért pénzt kap és amúgy is ez a dolga. És rendkívül felbosszant a téma...
Na ezért megyek most Szt. Istvánba szülni. Mert ott nem csöködt agyúak. És csak én leszek ott a lényeg. Ha nekem sóhajtozni esik majd jól, akkor azt teszem, ha a kitolásnál oroszlánbőgést hallatok majd, azt teszem, nem fognak rám szólni, hogy: Anyuka! Még mindig hallom a hangját.
Mert ott hagynak majd befelé fordulni. De mégis figyelnek rám. figyelnek a testemre. És ha baj lenne, közbeavatkoznának, de miért is lenne. Nem igaz?
4 napja
2 megjegyzés:
gratulálok a babádhoz! már nincs sok hátra a szülésig:o)
olvasom, hogy a Szt. Istvánban fog szülni:o) Kíváncsi vagyok milyen tapasztalataid lesznek, majd megosztod, ugye?
Én is ott fogok szülni, bár nekem műtét lesz, de a körülményekre a gyerekágyon roppant kíváncsi vagyok.:o)
köszi,
Timi
Szia! A szülőszék szóra keresve találtam a blogodra. Én is így szültem meg mindkét lányomat a székesfehérvári kórházban, ott úgy oldották meg ezt a magassági anomáliát, hogy egy stabil fa dobogóra tették fel a széket. Igaz, hogy szülésznőnek, orvosnak térdelnie kellett, de senki sem panaszkodott emiatt. A kitolási szakaszban elém tettek egy tükröt, így pontosan láttam, hol tartunk, mi történik, és ez hihetetlen erőt adott. Az, hogy a párom a hátam mögött támasztott, átkarolt, tényleg együtt szültünk, nem csak a kezemet szorongatta, szintén. (ELőtte fittlabdán, jógapárnán vajúdtam.)
Nagyon kíváncsi vagyok, remélem, leírod majd az élményeidet, tapasztalataidat. Én januárra várom a harmadik babánkat, ezúttal a siófoki kórházba készülök (az orvosomat követve), és éppen szülőszék-beszerző webtúrát teszek.:) Remélem, sikerrel járok majd, mert őszintén szólva nehezen tudom másként elképzelni a szülést, mint ebben a pozícióban. :D
Boldog babavárást (vagy ahogy olvasom, most már megérkezést) és örömteli, könnyű szülést kívánok! :D
Megjegyzés küldése